TE LENNÉL BOLDOG KISMALAC? :)

Írtam már sokszor nektek a Facebook oldalamon arról, hogy a boldogság egy választás. A hozzá vezető út pedig apró lépésekben is megtehető. A boldogságunk valójában magánügy. Az az igazság, hogy nem szabadna, hogy bárki bármit gondoljon, mondjon ránk, főleg akkor nem, ha boldogok vagyunk. A világ tele lett olyan emberekkel, akik a véleményüket hangoztatják mindenről és mindenkiről, és mindenáron ránk akarják tolni a véleményüket. Akkor is, ha senki nem kérdezte tőlük.

Jelen pillanatban én is ezt tehetném, de nem ezt választom. Talán pontosan érzed, hogy célom a tájékoztatás, és nem az, hogy vedd meg az xy szolgáltatásomat. 

Sokáig csináltam én is. Erre mondják, hogy marketingstratégia. Na, a tütüm tele lett vele. Mert én is piszkosul rühelltem, ha valaki nyomta rám a véleményét. 

Valójában én semmit nem szeretnék tőled. Hidd el, pont leszãrom, hogy választod-e vagy nem a Bars-t, a Faceliftet a saját fejlődésedért. Mert ez nem az én dolgom. Ez a te ügyed. Én azt választom, hogy boldog leszek. Bármi áron. Nekem azért lesz jó, ha te a tudatosság útját választod, mert lesz, akinek adhatok Barst meg Facelift-et. Mert imádok energiát adni. Ennyi. 

Önző dög vagyok? Kinek, mégis? Aki önző dögnek tart, talán ad nekem pénzt ruhára, ételre, lakhatásra? Komolyan ő mondja meg nekem, hogy mihez van jogom, mit tehetek és mit nem? És milyen jogon teszi ezt?

Nincs senki fölöttem, akit nem én tettem oda. 

Nincs senki előttem, csak akit én tettem oda.

És nincs senki mellettem, akit nem én tettem oda.

És már nem teszek magam mellé olyan új embereket, akik mellett behúzott hassal kell állnom. A tütüm tele az olyan emberekkel, akik az anyag és a rendszer rabszolgái, mert ők folyton problémában vannak, a nehezet választják, a drámát választják. 

Ne érts félre: kitűnő vagyok abban, hogy eljátsszam a konyhatündért, a lotyót, vagy a normális családanyát. Csak tudod, mi van? Az van, hogy uncsi. És cseppet sem bulis. Beragadva a sárba, a mocsárba, várni a megmentőt... nem, már nem bulis.

Nem bulis olyan emberrel lenni, aki, ha kilép az ajtón, nekem ki kell fújnom a feszültséget a testemből.

Ezért választom a Barst meg a Faceliftet. Én szeretnék lenni a boldog, dagonyázó malacka a sárban. :)

 És tudjátok, mi történik ilyenkor?

Pénz jön.

Öröm jön.

Önmagadként létezés jön.

Meg kritika, persze. De itt semmi sem személyes. Semmi. Úgyhogy jóvanazúgy